Archive for 2000

A Hölgyvilág cikke: Anyaszív

A Hölgyvilág 2000. március 13-i számában Trizna István cikke az alábbi bibliai idézettel kezdődik:

"Mert tudja az Úr az igazak útját, a gonoszok útja pedig elvész." (Zsoltárok könyve 1. zsoltár 6.)

 

Először beszél a nyilvánosság előtt érzéseiről a híres-hírhedt skálás rablógyilkosság áldozatának édesanyja, Sádt Edéné. Zsuzsa asszonnyal 1992. május 11-én, néhány órával fia, Győző meggyilkolása után találkoztam először. Összeszorult torokkal csöngettünk be fotós kolléganőmmel a XI. kerületi lakásba. Vajon mit szólnak az áldozat szülei tolakodó megjelenésünkhöz? Segítheti-e a nyilvánosság a gyilkosok felkutatásában, nagyobb lesz-e a részvét, enyhül-e a gyász, ha kirakatba kerül? Meddig mehet el a sajtó a hírversenyre hivatkozva, hol van a tapintatlanság határa.
Sosem felejtem el azl a kínos negyedórái, amit akkor ott töltöttünk Sádtéknál. Győző édesapja zokogott. Egy hatalmas férfiember, aki nem tudja, nem akarja elrejteni, eltitkolni könnyeit, ziháló, szaggató miértjeit senki, a világ elöl sem. Önkívületi állapotban volt. S mi, kéretlen látogatók, csapdában. Hogyan teljesítsük munkánkat, ha ilyenkor üresen hullanak a semmibe a részvét nem sokat segítő szemérmes szavai, s minden kérdés tapintatlan otrombaság, akárcsak a fényképezőgép.
  Győzőről Zsuzsa asszony kezdett el beszélni. Huszonhárom éves. szép, okos, szorgalmas, a család szeme fénye. Egyetemista, negyedéves, kitűnő sportoló, aki azért vállalt pénzkísérést a Skálánál a tanulás mellett, mert tervei voltak, számítógépre gyűjtött, nyaralásra, most mi lesz a menyasszonyával, a már családtagnak tekintett szép Gabival... Most mi leszí Hogyan tovább?
Fényképet keresett elő fiáról, s odaadta.
  Mi nem készítettünk felvételeket. Egyet sem. Csak később, a Közgazdaságtudományi Egyetem aulájában a diáktársak által állított emlékhelyről, a temetésről, amelyen fiatalok százai vettek részt.
  Májusban lesz nyolc éve, hogy Győző nincs.
  - Győző ma is köztünk van, és persze nincs. Ő pótolhatatlan. Amikor elveszítettük, és hetekig magunkba zárkózva vegetáltunk, mert megszűnt számunkra a világ, s akkor egy este ránk tört tizenhat éves Móni lányom, és zokogva, szinte hisztérikusan követelte, hogy szeressük öt, meg Gyurit mert ők itt vannak, s ez így nem mehet tovább. Rádöbbentünk, hogy nekünk feladataink, kötelezettségeink vannak.
  - Amikor megtaláltuk Győző íróasztalában Összespórolt 41 ezer 27 forintját, megkérdeztem a lányomat, mit csináljunk a pénzzel - kezdi Zsuzsa asszony a Sádt Győző Alapítvány történetét. - Sem Ede, a férjem, sem Gyuri fiam, sem Móni nem akart hozzányúlni a pénzhez. Nem tudtuk volna elkölteni. Az Győzőé volt, ő kereste. Amikor magunkhoz tértünk nagy fájdalmunkból, Ede ötlete volt, hogy a pénzből létesítsünk alapítványt, amely olyan fiatalokat támogat majd, akik azon az egyetemen tanulnak, ahol Győző, illetve, akik munkát is vállalnak a tanulás melleit. Reméltük, összejön..,
  És összejön. Az alapítványhoz hozzájárul! a Skála Áruház, a Soros Alapítvány, barátok, kollégák, együttérző ismeretlenek. Ma több mint négymillió a törzstőkéje.
  - Tavaly májusban tíz, az alapítványhoz pályázó diáknak 650 ezer forintot osztott szét a kuratórium - mondja némi büszkeséggel Zsuzsa. - Ede régi vágya teljesüli, amikor végre rendszeres ösztöndíjat tudtunk osztani a pályázóknak.
- Sokat segít, hogy egyre többen tudnak az alapítványról, és az emberek támogatnak bennünket az adójuk egy százalékával. Fontos forintok ezek. Ha belegondolok, hogy tavaly 400 ezer forintot kaptunk ismeretlenek egyszázalékos adójából, beleborzongok.
A gyilkosok rács mögött vannak.
  - Donászi és Bene életfogytig tartó büntetése véges. Tizenhat év múlva szabadulhatnak, ha jól viselkednek. Győzőn kívül még három ember élete szárad a lelkükön. És én nem tudok mit kezdeni a Gengszterfilmmel sem. A neves rendező a művészet eszközeivel boncolgatja, próbálja megfejteni Győző gyilkosainak lelkét. Titokban néztem meg a filmet, hogy a férjem ne is tudja. Jogilag rendben van a dolog. És ha kiszabadulnak?
  - Aláírtam Tóth Mihály sárszentmihályi polgármester gyűjtőivel is, amit a halálbüntetés visszaállítása érdekében indított. Az ő fiát is Donásziék ölték meg. Tudom, nálunk már nem állítják vissza a halálbüntetést, de tiltakozom az ellen, hogy gátlástalan bűnözők elvegyék a gyerekem életéi. Ez talán érthető...

 

A Reader's Digest cikke: Ahol Sádt Győző emléke él

A Reader's Digest 2000. februári számában jelent meg Trizna István cikke a Sádt Győző Alapítványról.

Ahol Sádt Győző emléke él

 

A hírhedt skálás rablógyilkosság során 1992 májusában, a budai Vak Bottyán utcában megölték Sádt Győző egyetemistát, aki pénzszállítóként dolgozott. A rablók megállásra kényszerített taxi ajtaját feltépték, és felszólítás nélkül lőttek. A súlyosan sérült rendész és a taxis túlélte a támadást, a 23 éves fiú azonban halálos fejlövést kapott.
Az 1995 ben elfogott és életfogytig tartó fegyházbüntetésre ítélt Donászi Aladár és Bene László négy másik gyilkosságot és fegyveres rablást is elkövetett. ők ölték meg 1992 novemberében Tóth Tamás sárszentmihályi polgármester 25 éves fiát is. Az expolgármester fia halála óta gyűjti a halálbüntetés visszaállítását követelő aláírásokat.

 

Tragédiájukat Sádték sem tudják elfelejteni. Fiuk íróasztalában 41 127 forint 30 fillért találtak a szülők. Győző számítógépre gyűjtött. Ebből a pénzből született meg a Sádt Győző Alapítvány, amelyet a Skála Áruház, a Soros Alapítvány, kollégák és barátok hívtak életre. Az alapítvány a Közgazdaságtudományi Egyetem azon hallgatóit segíti, akik a közösségi életben kitűnnek és a tanulásbán kiválóak, de anyagi támogatásra szorulnak. Májusban tíz diáknak 650 ezer forintot osztott szét az alapítvány mondja Sádt Ede, az édesapa. Ötük egyszeri juttatást kap, míg a többiek szeptembertől tíz hónapon át ösztöndíjat. Fiam emléke él, hiszen tavaly 400 ezer forintot küldtek ismeretlenek az alapítványnak.