Archive for 1999

A Blikk cikke: Pénzt oszt a skálás gyilkosság áldozatának alapítványa

A Blikk 1999. május 10-i számában jelent meg Győzőről és az Alapítványról az alábbi cikk.

Pénzt oszt a skálás gyilkosság áldozatának alapítványa

 

Sádt Győző († 23) egyetemista gyilkosai filmsztárok lettek. Szomjas György Gengszterfilmjének főszereplői nem kapnak jutalékot sem a film, sem a róluk készült regény, a Nagyvadak után, tudta meg a Blikk. Sádt Győző emléke a róla elnevezett alapítványban él tovább.
  A Skála pénzkísérőjeként dolgozó egyetemistát, Sádt Győzőt 1992-ben Donászi Aladár és Bene László hidegvérrel ölte meg.
A gyilkosokról könyv és film is készült.
  - A család nevében is kikérem, hogy hollywoodi sztárokat csinálnak a gyilkosokból - tiltakozik Sádt György, Győző bátyja, aki szerint a whiskys rabló lehet korunk gengszterhőse, de Donászi és Bene nem,
  A két gyilkos sem a könyv, sem a fiim után nem kap jutalékot, tudta meg a Blikk. Igaz, a szerzőknek az sem jutott eszébe, hogy a Sádt Győző Alapítvány javára átutaljanak akármilyen csekély összeget is.
  - A fiam emlékére, az Ő megtakarított pénzéből a közgazdaság-tudományi egyetemmel együtt hoztuk létre az alapítványt - mondta Sádt Ede, Győző édesapja. - Halálának évfordulóján, május 11-én a kuratórium döntése alapján ezúttal is megjutalmazunk a kamat háromnegyedéből tíz jól tanuló egyetemistát. 
  650 ezer forintot osztanak szét. A tőke tavalyi kamatai mellett az egyetemtől 60 ezer, a Soros-alapítványtól 160 ezer forintot kaptak. Három egyetemista tíz hónapig havonta 10 ezer, kettő tíz hónapig 8 ezer forint támogatásban részesül. Öten egyszeri 35-40 ezer forintot kapnak, A Sádt Győző Alapítvány számlaszáma: Postabank 11991102-02132947

Sz.L.

A Kurír cikke: Győző örök élete

Bence Péter írása.

Ma négy éve történt a tragédia. 1992. május 11-én, hétfőn, mint mindennap, korán ébredt Sádt Győző. A 23 éves fiatalember negyedikes volt a közgazdasági egyetemen. Szorgalmasan, jó eredménnyel tanult, készült a közeli vizsgákra. Hatkor leakasztotta a házukban lévő butik védőrácsát, amit este nyolckor kellett visszahelyeznie. Ezen a szolgáltatásért havi ezer forintot fizetett a tulaj. Úszott, kosarazott, edzett fiú volt és fáradhatatlan. Ezen a napon is szinte repült fölfelé a lépcsőházban, Elbúcsúzott a szüleitől: „Nemsokára itthon leszek" - mondta, és egy csókot nyomon édesapja homlokára. Ám soha többé nem tárt haza.
Sietnie kellett, mert várták a budai Skálában, ahol egy évig dolgozott a pénzügyön, majd amikor felvették az egyetemre, tovább alkalmazták. Szerették a becsületes, pontos fiatalembert. Alkalmi munkát ajánlottak neki. Reggelenként a rendésszel ő ment a bankba a váltópénzért. Havi ötezer forintot kapott ezért a napi kétórás munkáért.
  Frissen pattant be a taxi hátsó ülésére, ölében egy nejlonzacskó volt. benne 450 ezer forint, mellette üres pénzeszsákok az aprónak. A jól megtermett, szakállas főtaxis évek óta dolgozott a Skálának. Szerette ezt az állandó munkát, mert biztos fuvart jelentett. Győzővel jól ismének egy-mást, matematikából korrepetálta a sofőr fiát.
  Talán éppen erről beszélgettek, amikor a rövidebb út kedvéért az egyirányú Vak Bottyán utcába kanyarodott a taxi. Egy homokszínű Lada kezdett tolatni a szűk utcában. A taxi megállt. Ebben a pillanatban egy férfi feltépte a gépkocsi hátsó ajtaját, és minden felszólítás nélkül lőtt.
  Február óta a pénzkísérők nem hordhattak fegyvert, ha félmillió forint alatti összeget bíztak rájuk. E furcsa döntés értelmében a csupasz kezét tudta a rendész védekezőn felemelni. Sádt Győzőnek erre a mozdulatra sem maradt ideje, a halántékát érte a lövedék. A sofőr kiugrott a taxiból, segítséget remélt a homokszínű Lada vezetőjétől, de onnan is lövések dördültek.
  Győző életéért órákon át küzdöttek az orvosok, délelőtt 11-kor meghalt. Súlyosan sérült két társa életben maradt. Á gyilkosok az üres zsákokkal menekültek el. A pénzeszacskó még a mentőben is Győző mellett volt.
  Sádt Edének öt gyermeke volt. Volt, mert a tragédia után négyen maradtak. Az őszülő iskolaigazgató próbál uralkodni magán, de mégis könnybe lábad a szeme, amikor fiára emlékezik.
  - Ezt a tragédiát. Győző értelmetlen halálát soha nem tudjuk elfeledni. A feleségem gyűjti az újságok tudósításait, ezerszer elolvassa őket, próbál választ keresni arra, amire nincs: miért kellett a fiunknak meghalnia? 
  Győző íróasztalának fiókjaiban. a ruháiban Összesen 44 127 forintot és 30 fillért találtunk. Ez volt egy számítógépre félretett, spórolt pénze - mondja az édesapja. - Ügy gondoltuk, a kevés pénzünkből hozzáteszünk és alapítványt hozunk létre a közgáz tanulóinak. Az elképzelésünkhöz csatlakozott a Skála Áruház és a Soros Alapítvány, kollégák, barátok adtak kisebb-nagyobb összegeket. Most másfél millió forint a tőkénk. Évente 7-8 egyetemista pályázó kapott hozzájárulást a tanulmányaihoz. Olyanok, akik jól tanulnak, szociálisan rászorulók, és mint a fiam, dolgoznak is az egyetem mellett. Szerény vigasz, de Győző emlékét ez az alapítvány örökké megőrzi.
  Tegnap a Közgazdaságtudományi Egyetem tizennégy tanulója vehette át á Sádt Győző-díjat. Délután a Farkasréti temetőben a családdal közösen virágukat helyeztek el a fiú síremlékénél.
A gyilkosok ezen a napon is megvacsoráztak, fegyelmezetten betartották a börtön rendjét és álomra hajtották a tejüket. Várják a szabadulást. A lelkiismeretük nyugodt, cinikusan úgy nyilatkoztak; az akadályt le kell küzdeni.
  Mielőtt elfogták őket, Győzőn kívül még három embert végeztek ki.